Házhozszállítás

Házhozszállítás

Rembrandt van Rijn

Rembrandt (eredeti nevén Rembrandt Harmenszoon van Rijn) (Leiden, 1606. július 15.  Amszterdam, 1669. október 4.) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művész.

Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek (kb. a 17. század középső harmada). Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom.

Tovább
A Szent Család Angyalokkal
5 700 Ft
A Tékozló fiú visszatérése
5 600 Ft
Éjjeli őrjárat
5 500 Ft
Férfi keleti ruhában
5 500 Ft
Krisztus a viharban a Galileai tavon
5 600 Ft
Rembrandt
4 900 Ft

Korai amszterdami évek

1631-re Rembrandt már olyan hírnévnek örvendett, hogy számos portrét rendeltek tőle Amszterdamból. Ezért odaköltözött, és több száz arcképet festett megrendelésre, köztük páros, illetve csoportos portrékat is. Bár ezek az arcképek alapozták meg hírnevét, ő maga fő feladatának továbbra is a történeti festészetet tartotta. Amszterdamban a híres műkereskedő, Hendrick van Uylenburgh házában lakott, és 1634-ben feleségül vette a galériatulajdonos unokahúgának lányát, Saskiát. Ez kétségkívül szerelmi házasság volt, mert annak ellenére, hogy jó családból származott (az apja Leeuwarden polgármestere volt), Saskia árva volt, és nem kifejezetten jómódú. A nővérével élt Frízföldön, és nem voltak túl jó összeköttetései Amszterdamban.

1639-ben Rembrandt nagy házat vett a Jodenbreestraaton, a város Joden (a. m. „zsidók”) kerületében, és jelentős műgyűjteményt vásárolt össze (a házban most Rembrandt-múzeum van). Műhelyében tehetséges tanítványokat (pl. Carel Fabritius, Nicolaes Maes) foglalkoztatott (így például Példázat az elrejtett kincsről című, a Szépművészeti Múzeumban látható képét Douval közösen festette). Bár jómódban éltek, a magánéletük rosszul alakult. Három gyermekük halt meg nem sokkal születése után, és csak a negyedik, az 1641-ben született Titus érte meg a felnőttkort. Saskia 1642-ben, nem sokkal Titus születése után meghalt, valószínűleg tuberkulózisban.

Késői évek

Saskia halála után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, egy Geertje Dircx nevű özvegyasszonnyal, ami idővel élettársi kapcsolattá fejlődött. Geertje perelte Rembrandtot, mivel állítása szerint házasságot ígért neki, és jogi úton szerette volna a festőt ígérete betartására bírni. A bíróság végül nem kényszerítette házasságra Rembrandtot, de nagy, 160 guldenes kártérítést kellett kifizetnie. Később a festő Geertje Pieter nevű fivére tanúvallomása alapján rábizonyította az asszonyra, hogy Saskia rábízott, 200 gulden értékű ékszereit el akarta sikkasztani, s dologházba csukatta a nőt.

1649-ben Rembrandt új szeretője a sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels lett, aki eredetileg szintén a szobalánya volt. 1654-ben született lánya (Cornelia), és ezután a nőt hivatalosan megfeddte a várost uraló kálvinista egyháztanács, amiért bűnben él Rembrandttal, aki nem volt tagja a református egyháznak, így őt nem idézhették maguk elé.

Rembrandt nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy 1656-ban csődöt kellett jelentenie. Hitelezői 1657–58-ban elárverezték házát és műgyűjteményét. Ezután sokkal szerényebb lakásba kellett költöznie a Rozengrachton, ahol Hendrickje és Titus megélhetési célból művészellátó boltot nyitottak. Művészi hírneve eközben nem csökkent; ebben fontos része volt annak is, hogy egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városháza falán függött.

Rembrandt túlélte Hendrickjét († 1663) és Titust († 1668) is. Csak lánya, Cornelia maradt mellette, amikor 1669. október 4-én Amszterdamban, szegényen meghalt. Ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben

Tovább