Salvador Dali

Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech (katalán nevén Salvador Dalí i Domènech) (Figueres, 1904. május 11. – Figueres, 1989. január 23.) katalánspanyol festőművész.

A modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszak

Tovább
Atavistic Ruins after the Rain
5 600 Ft
Bacchanália
5 800 Ft
Disintegration of the persistence of memory
5 800 Ft
Elefánt
5 600 Ft
Elefántok
5 600 Ft
Elfolyó Idő
5 600 Ft
Festet arc
5 900 Ft
Fontana
5 600 Ft
la persistenza della memoria
5 600 Ft
La Tentation
5 600 Ft
Merry Structure
5 900 Ft
Pillangó
5 900 Ft
Santiago El Grande
5 800 Ft
Tableaux
5 600 Ft
The Ghost of Vermeer
5 600 Ft
Új ember születése
5 400 Ft

Dalí memoárja a születése – 1904. május 11. – előtti két hónapra datálható. Ez a furcsa visszaemlékezés a „Paradicsomból való kiűzetés” megfogalmazást kapta, viszont olyan élénk színeket kapcsol ehhez, mint a narancssárga, piros, bíbor; de nem csak színek, hanem érzetek is kapcsolódnak e paradicsomi bennléthez: amely „csendes, puha, szimmetrikus, kibélelt és ragacsos” volt. A megszületés pillanatához két vakítóan fényes tojás alakot kapcsolt, amelyeknek foszforeszkált a fehérjük. „Ezek a tüzes tojások végül nagyon puha és végtelenül rugalmas, amorf masszává olvadtak. Később a technikai tárgyak lettek a legnagyobb ellenségeim, például az órák, amelyeknek puhának kellett volna lenniük, vagy semmilyeneknek.” Ez a puha óra jelenség a későbbiekben több képén is meg fog jelenni, mint például a Robbanás (1954), Az emlékezet állandóságának felbomlása (1952–1954), Az emlékezet állandósága (Lágy órák) (1931) című képeken.

Dalí nagyon korán kezdett nyitni a festészet felé, ugyanis 8 évesen rendezte be első műtermét, amire a családi ház padlásán található mosókonyha szolgált. Első és egyben legrégebbi munkái 1914-re datálhatóak, melyek kisebb akvarellek és főként tájképtanulmányok voltak szülőhelye környékéről. Továbbá az a néhány olajfestmény, ami akkorról származik, pusztán néhány híresebb festő művének a másolata, azon képekről, amiket apja könyvtárában fedezett fel. Számára a műterem a magányos órák „szentélye” volt. Érdeklődése hamar új irányba is mozgolódni kezdett: nevezetesen a filozófia iránt, és emellett vonzódott a művészettörténethez is, de tovább próbálkozott a festészettel is. Apja ebben támogatta őt; vásznakat, ecseteket, festékeket és folyóiratokat vett neki. Kezdetben még csak tájképeket festett, majd egy-egy alkalommal, új ötlettel állt elő: a megfestett képre, amely cseresznyéket ábrázolt, valódi cseresznyeszárat ragasztott.

1920-ban apja javaslatára felvételizett Madridba a Szépművészeti Akadémiára, ami abból állt, hogy a jelöltnek hat nap alatt kellett rajzot készítenie egy klasszikus szoborról. Dalí választása Jacopo Sansovino egyik Bacchusáról készült gipszmásra esett. Munkája befejeztével természetesen felvételt nyert az akadémiára. A húszas évek elején ismerkedett össze Pepin Bellóval. Ekkoriban igen szabadelvű volt, nyíltan kritizálta tanárait, amiért képtelenek voltak eltávolodni a francia impresszionizmustól, és nem figyeltek oda az új fejleményekre, mint a kubizmus vagy avantgárd. 1921 februárjában elveszítette édesanyját, apja ekkor feleségül vette Catalina Domènech Ferrést, anyjának leánytestvérét. 1922-ben Barcelonában, a Dalmau Galériában kiállítást rendeztek Concurs-exposició d’obres d’art originals d’estudiants címmel a Diákok Katalán Szövetségének, ahol Dalí műve, a Mercado nyerte el az egyetem rektorának első helyezését. Madridban a Szent Ferdinánd Szépművészeti Akadémia (Real Academia de Bellas Artes de San Fernando de Madrid) diákjaként a kollégiumban élt, ahol megismerkedett korának szellemi életét meghatározó fiatal művészek csoportjával. Barátai lettek: Luis Buñuel, Federico García Lorca. 1923-ban – mivel bírálatban részesítette tanárait, és békétlenkedett az Akadémián – kizárták, sőt le is tartóztatták pár napra Geronában.

1924-ben hazautazott (miután egy évre kizárták az akadémiáról). Otthon kedvenc modellje a húga lett, Anna Maria. Főleg a nyitott ablak előtt szerette őt festeni ülve vagy állva. Még ebben az évben sor került első önálló kiállítására a Dalmau-galériában, amelyen megjelent Pablo Picasso is. A legtöbb ember figyelmét A lány az ablaknál című képe keltette fel. Nem sokkal ezután meglátogatta Picassót, de a „rajongása” nem tartott sokáig, ugyanis azt vallotta, hogy egyetlen Dalí-kép többet ér, mint Picasso egész életműve.

Tovább